Szabadszállás történelme szorosan összefonódik a Jász-kunság történelmével. A tatárjárás után IV. Béla az ország közepén kihalt lakosság helyére kunokat telepít. A letelepítés érdekében oklevéllel erősítette meg jogaikat. Ettől kezdve számítjuk a jász-kun privilégiumot, amely többek között bizonyos fokú önkormányzatiságot is jelent. Szabadszállás a Jász-kunság későbbiekben Hármas kerületnek nevezett területi egység része, egészen 1876-ig, míg e területeket be nem olvasztják a vármegye rendszerbe.

Szabadszállás nevével IV. (Kun) László 1279-ben kelt adománylevelében találkozhatunk legelőször Zombath, vagyis Zumbuth-szállás néven. IV. László a kunok helyhez kötése , honosítása érdekében rendeletben tiltotta meg a sátorban lakást, és ezzel egy időben 1279-ben III. Miklós pápa, Fülöp palermói püspök vezetésével hittérítőket küldött a kunok térítésére. Valószínűleg az ő kezdeményezésére épül a Templom-hegyi imaház, mely vélhetően több szállás hitéletét biztosította. A török hódoltságot megelőző időkben a jász-kun társadalom felépítése a törzsi, nemzetségi alapokon nyugodott. Társadalmuk- kor viszonyaihoz képest- igen demokratikus. Mivel ez egyáltalán nem illeszkedett a kor feudális rendszerébe, ezért állandó összetűzésben voltak a környező főurakkal. Szabadszállás a XVI. század közepén a török hódoltság alatt 37 adóköteles házzal rendelkezik.

A hódoltság idején a települést többször az elnéptelenedés fenyegeti. Szerencsére a vérzivatarok idején a települést körülvevő láp és mocsár menedékül szolgált a lakosság számára, ahonnan a veszély elmúltával vissza tudtak szivárogni eredeti otthonukba. A törökön kívül a végvári katonáktól is sokat szenvedett a nép. A sok panaszra I. Lipót védlevelet adott ki a kunoknak. A XVII. Század vége felé fokozatosan megszűnik az állandó katonai nyomás, már csak a császári csapatok rablásaitól kellett félni. A török kiűzése után 1701-ben, a kunok kiváltságait eltörölték. Újból kötelezték a lakosságot, és a császár eladta a német lovagrendnek.

A kunok ezen felháborodva Rákóczi zászlaja alá álltak, és a fejedelemtől várták, hogy semmisnek tekintsék az eladást. Sajnos ekkor a bécsi udvar felhasználta céljaira a déli katonai szervezetbe tömörült szerbeket. Szomorú sors várt Szabadszállásra. 1703 december 1-én a szerbek betörtek a faluba, legyilkoltak 27 embert, elhajtották jószágaikat, házaikat kirabolták. A német lovagrendnek eladott kunok sok panasszal és kérelemmel fordultak a császárhoz, és a pozsonyi országgyűléshez, míg végül eredménnyel jártak. Az országgyűlés 1741. Év 9. És 64. Törvénycikke elrendelte, hogy ki kell váltani a Jász-kunságot, és vissza kell venni a német lovagrendtől. A baj csak ott volt, hogy üres volt a királyi kincstár. Ekkor ajánlották fel a kunok, hogy befizetik az eladási árat a királyi kincstárba, csak engedje meg őfelsége, hogy magukat kiváltsák. Ezt Mária Terézia 1745-ben nagykegyesen meg is engedte. Miután a pénzt befizették, Mária Terézia a zálogos birtokok alól kimentette, és új privilégiummal régi jussaikba visszahelyezte a kunokat. Ezt a megváltást nevezték redemptiónak. A redemptió meghatározta Szabadszállás fejlődését egészen 1867-ig. A nagybirtokos uradalmi rendszer nem tudott kialakulni, mert a redemptió alkalmával bárki vehetett földet és redemptussá válhatott. Ezek a pénzek képezték a megváltás összegét. Egyben ennek következménye az is, hogy nem alakult ki jelentősebb jobbágyréteg. A redemptió alapját képezte a Jász-kunság - benne Szabadszállás- 1848-ig tartó fejlődésének.

1745-tól a település kiegyensúlyozott fejlődésnek indul. 1770-ben az ősi templom helyére új templom épül, 1765-ben külön leány, 1767-ben külön fiúiskola kezdi meg működését. 1770-ben már 332 tanuló jár iskolába. 1789-ben kezdi meg működését a postahivatal. A lakosság száma 1770-tól 1850-ig 1700 főről 5000 lakos fölé emelkedik. 1826-ban megépül az új városháza – hisz 1819-ben Szabadszállás vásártartási jogot kap, ettől kezdve 1871-ig a hármas kerület megszűnéséig mezőváros. 1848-ig választókerületi központ. 1848-ban Kossuth felhívására a település 240 nemzetőrt állít ki. A szabadságharc leverése után vontatottan indul meg az élet. Mint ismeretes, Haynau javaslatára Magyarországot örökös gyarmatként a birodalomhoz csatolták. A Jász-kunság az első kerület része lett, melynek élén maga Haynau állt. A jász-kun kiváltságok kérdése egyre jobban előtérbe került, mígnem az 1872-76-os közigazgatási átalakítás során teljesen megszűnik létezni.

Az 1870-es évektől beszélhetünk újabb fellendülésről. Ezt mutatja kor társadalmi aktivitásának megjelenése. 1879-ben a Független Olvasókör, 1873-ban az Úri Kaszinó , 1877-ben a Templomsori Olvasókör, 1885-ben az Ipartestület alakul meg. 1884-ben tánciskola létesül. Jelentős fejlődésnek indul a kisipar. Virágkora az első világháború kezdetére tehető. A század végére megépül a vasút, és villanytelep kezdi meg működését. Megalakul a Kunszentmiklós – Dabas – Szabadszállás Takarékpénztár. 1876-ban új és modern gőzmalom épül, mely egyedülálló a környéken. A megindult fejlődésnek az első világháború vetett véget. Szabadszállásról körülbelül 1400 ember vonult be katonának. A hősi halottak száma 258. 1919 márciusától 1919 júliusáig katonai tanács, direktórium működik. A világháborúban a lakosság komoly anyagi károsodást szenved. A két világháború közt a település fejlődése stagnál. Ennek két oka volt. Egyik az 1930-33-as gazdasági világválság, amely megingatta a búza piacát is. Begyűrűző problémát okozott , hogy a kisiparosok - régi hagyomány szerint - gabonaegységre dolgoztak. Sok olyan kisiparos tönkrement akinek jelentős mennyiségű gabonaegysége halmozódott fel a gazdáknál. A stagnálás másik oka, hogy 1922. január elsejével, Jakabszállás leválik Szabadszállásról 13000 katasztrálihold területével (kb. 8000 hektár), érzékenyen érintve a helyi állattenyésztést. Ezzel szétmorzsolódik a redemptió utolsó maradványa. 1850-ben alakult izraelita hitközség a II. világháborúban megszűnt, a zsidókat deportálták. A II. vh. Után elsősorban intézményeiben kezd gazdagodni a település. 1951-ben megkezdik a laktanya építését. 1959. őszétől 1962. tavaszáig országos beiskolázású traktoros iskola működik. Később járási kórház, tüdőgondozó, új mentőállomás, szakrendelő intézet, OTP, DÉGÁZ kirendeltség, Egészségbiztosítási Pénztár kirendeltség, stb. kezdi meg működését. 1992-ben rendezik a központot és környékét. 1994-ben átadják az új faluházat és a Kunadacs – Szabadszállás műutat.

1970. augusztus 1-től Szabadszállást nagyközséggé nyilvánítják, 1994. október 24-én Szabadszállás Önkormányzata határozott Szabadszállás várossá nyilvánításának kezdeményezéséről. Ezzel kinyilvánítva, hogy Szabadszállás térségi funkciókban gazdag, arculatában kisvárosi település. 1995. július 1-től a Köztársaság Elnökének 93/1995 (VI.2) KE határozata alapján Szabadszállás újra város.

Forrás: www.szabadszallas.hu/egyeboldal/városunk.html

Szabadszállás címere

A címer alsó része kék, mely a környezet egykori nagykiterjedésű vizeit jelképezi. Erre utal a közepéből kiemelkedő három szál vízililiom, mely jellegzetes növénye volt a vízállásos területeknek. A pajzsot két stilizált faág övezi, melyet ugyancsak stilizált olajfa és cserfaág keretez. A faágak barnák, a levelük zöld. A címer tetején a háromágú korona jelképezi Szabadszállás mezővárosi múltját.